Hatalmas várakozás előzte meg a szombati meccseket mindkét fél részéről, hiszen azonos ponttal álló felnőtt csapatok mellett az ifistáink is a bajnoki címért küzdenek.
Az U-19-es meccsén ugyan sokáig vezettek a hazaiak egy védőnkön megpattanó labdát követően, majd a véghajrában csapatunk előbb egyenlített, majd fordítani is tudott. A vezető gólunknál két dévaványai játékos is a kiállítás sorsára jutott, így a hátralévő időben 9 ember ellen már nem forgott veszélyben győzelmünk. Ezzel továbbra is vezetjük a bajnokságot 3 ponttal.

Dévaványa-Nagyszénás: 1-2
G.: Bakó ill. Nagy Sz., Váczi (büntetőből).
Kiállítva: Bakó, Oros (mindkettő Dévaványa, a 87. percben).
Jók: Nagy Sz., Váczi, Kovács, Plesovszki, Kulcsár.
Godár Tibor: Gratulálok csapatomnak, mert képesek voltak vert helyzetből is felállni. Valamint gratulálok a felnőtt csapat nagyszerű győzelméhez!

Az ifik győzelme után a felnőttek mérkőzésére már igen szépen összegyűltek a nézők, örömteli, hogy Nagyszénásról is rengetegen elkísérték a csapatot. Kezdőcsapatunk az alábbi volt:

Pajkó - Simon - Godár, Szikora,Asztalos - Szilágyi, Boér Zs., Vili, Maglóczki - Kókai, Tasi.
Csereként lépett pályára: Őze, Kárai, Szabó és Kiss.

Kiváló hangulat volt a mérkőzésen a kezdettől fogva, köszönhetően a sok nézőnek - az első percektől fogva a végééig buzdította sajátjait mindkét tábor. Nagyszénásról is igen sokan ellátogattak erre a találkozóra, és egy emberként szurkolta végig a meccset.
A nagy tét rányomta a bélyegét a meccsre - ha szabad ezzel a közhellyel élni. Kevés helyzet volt, igazán kidolgozott akcióval először mi élhettünk volna,de Boér Zsolt nem jutott lövésig. Később egy távoli lövés volt, ami gondot okozott a hazai kapusnak, de persze a hazaiak előtt is adódtak lehetőségek, és ezek sajnos jóval nagyobbak voltak. Pajkó két alkalommal is remekül védett, hihetetlen reflexekkel tolt ki egy lövést, majd egy fejest is, így gól nélkül álltunk. A ványaiak ugyan kétszer a hálóba lőtték a labdát, de mindkét szituációban már akkor, miután a játékvezető befújta a lest, jóval a sípszó után. Ellenben Tasit igen gyanús körülmények között rántották le a tizenhatoson belül, ám a síp ekkor néma maradt.

A félidő 0-0-al zárult, inkább a küzdelem dominált, a helyzetek pontrúgások után adódtak.

A második félidő elején aztán kissé szerencsés körülmények között, de sikerült megszerezni a vezetést. Tasi rázott le három embert magáról, majd lapos lövésébe belelépő védőről éppen Kókai elé pattant a labda, aki higgadtan a hálóba lőtt, 0-1! Ezzel megvolt a nagyon fontos vezetés, még a félidő elején. Ugyanakkor tisztában voltunk vele, hogy pokoli hátralévő percek várnak ránk, hiszen a Dévaványának támadnia kellett.

Pár perc múlva egy hazai találatot érvénytelenített a játékvezető, les címén - nehezen megítélhető eset volt, a ványai csapat összes tagja hevesen reklamált a partjelzőnél, de maradt a 0-1.

Később Szabó léphetett volna ki ziccerben Tasi passzát követően, ám a másik partjelző viszont ezt vélte lesnek (Szabó jó egy méterrel hátrébb indult, szó sem lehetett lesről) majd pár percre rá kísértetiesen hasonló helyzetben Tasinak kellett megállnia, mert ezt is lesnek ítélték, ebben a sztiuációban sem beszélhettünk lesről.
Közeledett a hajrá, a Dévaványa pedig legnagyobb helyzetét sem tudta kihasználni: a felfutó szélső hátvéd lőtt kapufát, majd a kipattanó az ötösön belül is a hazaiaké lett, akik ugyan lőttek, de közelről sem tudták bekotorni a kapuba a labdát, a meccs legnagyobb helyzete volt.

Ezt követően nagy helyzetről már nem számolhatunk be, derekasan küzdött mindkét csapat, ám ahogy az elmúlt hetekben, ezen a hétvégén is kiválóan játszottunk hátul, így egy gólos győzelmet ünnepelhettünk Dévaványán.

A meccs hasonló volt, mint a három évvel ezelőtti mérkőzés - csak fordított végkimenetellel. Akkor a Dévaványanának voltak kisebb helyzetei, kapusuk mindent védett, és nyerni tudtak - most pedig mi éltünk a lehetőséggel, és nyerni tudtunk idegenben. Az utolsó percekben sorra jöttek a szabadrúgások a tizenhatosunk előteréből, a legkisebb kontaktusra is hazai szabadrúgást fújt Mihálik játékvezető, de egyik szituációval sem tutak élni a ványaiak.

Egy iramban mindenképpen osztályon felüli mérkőzésen, kis szerencsével sikerült győznünk - ezzel pedig három pontos előnyt szereztünk a bajnokság vége előtt két fordulóval. Mint a tavasz során már többször, ezúttal is hatalmas dícséret és gratuláció jár a csapat minden egyes tagjának, Boér Gábor vezetőedzőnek, és mindazon szurkolóknak, akik elkísérték Dévaványára a csapatot, fantasztikus hangulatot teremtve ezzel. Igazi csapatmunka volt a ványai győzelem, amely talán a bajnokság fordulópontját jelentheti.

Az eddig is fantasztikus szezont tovább fokozhatjuk már szerdán, hiszen a Magyar Kupa megyei döntőjében, Békéscsabán mérkőzünk meg a szintén megye II-ben szereplő Vésztő csapatával. Hajrá Szénás!

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés