Amikor semmi sem sikerül... - Nagyszénás - Mezőhegyes: 0 - 1 (Beszámoló)

  2013.09.01. 21:57

Hasonlóan a tavalyi hazai meccshez, most is hamar bizakodhattunk: Tasi kiugratása után Kókai a kapura tört, Patyi utolsó emberként, gólhelyzetben szabálytalankodott ellene, a játékvezető szabadrúgást ítél, amit Simon a sorfalba lőtt. A játékvezető a szabályoknak megfelelően azonnal felmutatta a piros lapot a hátvédnek, így ismét hamar emberelőnybe kerültünk. Innentől gyakorlatilag a mérkőzés végéig hasonló volt a forgatókönyv: mi birtokoltuk a labdát, a Mezőhegyes megpróbált kontratámadásokkal operálni – bár kevesebben voltak, ez sajnos jobbára sikerült is nekik. A félidőig feljegyezhettünk egy kapufát vendégoldalon, míg részünkről… Nos, a „kihagytunk egy idényre való helyzetet” közhely maximálisan megállta a helyét, és hol volt még a vége... A 40. percben újabb emberrel fogyatkozott meg a Hegyes, a magasabb osztályt megjárt Fekete érthetetlen módon kézzel beleütött a labdába egy ártalmatlan szituációban, megkapta a második sárga lapját, és onnantól 9 ember ellen kellett volna valahogy behúznunk a győzelmet. 0:0-lal vonulhattak pihenőre a csapatok, általános vélekedés volt az „egy csak beakad”, de volt, aki félt a futball törvényszerűségétől.

 

Lakatos mester frissített a második félidőre, Maglóczki és Vili az öltözőben maradtak, helyükön Paczukkal és Borákkal próbálta megerősíteni a támadójátékot. A játék képe természetesen semmit nem változott, egy dologtól eltekintve: az 50. percben Csatári sporttárs(akire egyébként semmi panasz nem lehetett) könnyű szívvel megítélt egy büntetőt, amit Szabó gólra váltott – Tóth érezte az irányt, hárítani sajnos nem tudott. Innentől két gólt kellett volna bepasszíroznunk az egyre inkább belelkesedő és 120%-ot kiadó vendégek ellen… Az egyenlítés szinte azonnal meg is lehetett volna, a másik oldalon is 11-es következett, a labda mögé Tasi állt, és sajnos folytatódott a balszerencse-szériája: az extázisban védő Vígh kapufára tolta az erős, de nem túl jól helyezett lövését. Az idő múlásával egyre reménytelenebbül rohamoztunk, a helyzetek természetesen megvoltak, Fortuna azonban nem akarta fogni a pártunkat, vagy éppen maradtunk le a labdáról(Kókai), vagy újabb kapufáig jutottunk(Kiss), vagy a hegyesi kapus hárított nagy bravúrral(Godár) – utóbbi már-már meg is babonázta játékosainkat. 

 

A Mezőhegyes soványka előnye kitartott, mi pedig sajnos egy héten belül másodjára jöhettünk le lehajtott fejjel a pályáról, a legfőbb ok pedig kísértetiesen hasonló a szerdai kupafiaskóhoz: a helyzetkihasználás kritikán aluli. Már a Rákóczi ellen is ziccereket hagytunk ki, a Nagybánhegyes ellen folytattuk, míg tegnap elértük a jéghegy csúcsát, és ez által egy olyan meccset produkáltunk, ami nem biztos, hogy előfordul többször egy pályafutás során. Finoman szólva is nagyon bosszantó vereség volt, azonban szomorkodni nem szabad, jövő héten ismét egy komoly megméretés jön az újonc Körösladány otthonában. Hajrá Szénás!

(Kárai Roland)

 

NAGYSZÉNÁS

 

Tóth 

 

Szikora 
Kukovecz
Kiss

 

Godár 

Vili  Paczuk

Simon

Maglóczki  Borák
Horváth

 

Kókai

Tasi

 

CSERÉK:

Máté (kapus)

Paczuk 
Borák 

Pekár
Őze
Kárai
Szilágyi

Súgó Még nincs hozzászólás.