„ Szögezzük le rögtön az elején: a nagyszénási labdarúgás a magunk mögött hagyott esztendőkben egy gyönyörű felemelkedést produkált, amely ugyan nem példa nélküli, de mindenképp kalaplengetést érdemlő. Ennek alappillérei voltak az 1986-os korosztálytól (javarészt Horváth Zsolt által) kinevelt játékosok, valamint a Takács Nándor és Godár Tibor által alkotott vezetőség, akik anno a legnehezebb szituációban vállalták a megméretést, és az egyesület élére álltak.

Ezen évek során a pokol legmélyebb bugyraiból (legalsóbb osztályú, gyenge együttes) sikerült felküzdeni magunkat egy igazán elismert, talán mondhatjuk, hogy stabil megye 1-es csapattá, ami egy ilyen lehetőségekkel rendelkező falutól nem kis szó.  Azonban másfél éve, amikor Boér Ernő távozott a felnőttek éléről, valami megváltozott, megtört. A szavahihetőség minden szinten megkérdőjeleződött, óriási morális válságba sodródott az egész egyesület, ennek a kicsúcsosodása pedig az volt, hogy kialakult egy ellentét az ifjúsági és az első csapat között. Mondanom sem kell, hogy ez a szituáció teljességgel nonszensz, ilyen egyszerűen nem történhetett volna meg, ha minden normálisan működik. Ezért nincs egyértelmű, kimondott felelős, ez egy szomorú folyamat eredménye, és ebben mindenkinek (játékosoktól vezetőkig) egytől egyig vállalnia kell a felelősséget. Néhány hete úgy tűnt, valami elindulhat ismét pozitív irányba, de mindenki hangsúlyozta, hogy a helyzet nagyon nehéz, és az egész csak közösen, összefogással működhet. Utóbbi a jelek szerint nem történt (még) meg, pár nappal ezelőtt egy kommunikációs hiba előfordulhat, hogy egy végső (?) ütést jelentett a már amúgy is padló közelben lévő Nagyszénás SE-nek.

Az a tömör véleményem, hogy a falu labdarúgó- illetve sportéletének egy teljes megújulásra van szüksége, és ezt a legfelsőbb szintektől (ha úgy tetszik, az alapoktól) kellene elkezdeni. A helyzet azonnali megoldásért kiált, a kifogások ideje régen lejárt, mindenkinek cselekednie kell egy közös célért, ami jelenleg az, hogy Nagyszénásnak legyen labdarúgó csapata. Mert (és ezt a tényt nem árt rögzíteni): egy utolsó szalmaszál maradt csupán…”

/Kárai Roland/                                                                                                 

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés