-   Nyáron neveztek ki az együttes élére, egyszersmind komoly feladattal, felnőttcsapattal kezdtél neki edzői karrierednek. Hogyan értékeled az azóta eltelt időszakot?

-   Az eddigiekkel maximálisan elégedett vagyok. Minimális bizonytalanság volt bennem azért, hisz azt szokták mondani, gyerekekkel jobb kezdeni, ráadásul a keretből sok játékos a csapattársam is volt. Egy kis félsz volt bennem, hogy ez hogy fog elsülni, de hála istennek az őszi tapasztalatok azt mutatják, hogy a játékosok elfogadtak és szót értünk egymással – egy rossz szavam nem lehet rájuk.

-   Mennyire vagy elégedett a keret hozzáállásával, milyen dolgokban javultak érkezésed óta?

-   Csak jókat mondhatok mind az edzésmunkáról és látogatottságról, valamint a meccsekhez való hozzáállásról is eddigi tapasztalataim alapján. Előbbinél megjegyezném, hogy hiányzó kizárólag munka esetén volt, hirtelen „eltűnések” nem fordultak elő, így tíz főnél kevesebb embernek eleddig nem kellett tréninget vezényelnem – úgy gondolom, ez is nagyon fontos tényező. A javulásról igazából érdemben nem tudok nyilatkozni, lévén nem ismertem a megyei harmadosztályt, meccseket sem láttam itt nyár előtt. Csak azok véleményére tudok támaszkodni, akik itt fociztak érkezésem előtt is: ők elmondták, hogy az elmúlt évekhez képest az általam már említett dolgokban komoly előrelépés történt.

-  Az utóbbi két hét kijózanító pofonjai (már amennyiben két kétgólos győzelmet lehet így értékelni) hordozhatnak –e magukban pozitív utóhatást?

-   Igazából nem pofonként értékelném ezt, bár tény, hogy a jóhoz könnyen hozzászokott előtte a társaság a sok nagyarányú győzelemmel. Olyan szempontból valóban jól jöhetett ez a két mérkőzés, hogy néhány játékos még idejében, a rangadók előtt átértékelhette önmagát, és ezáltalők visszatalálhatnak a helyes útra.  Rossz szót ennek ellenére sem tudok egyik játékosomra sem szólni, ezek a formahanyatlások a futballban benne vannak, nem egyéb tényezők idézték elő, csak sajnos pont a legrosszabbkor, a sorsdöntő mérkőzésekre esett vissza három-négy ember teljesítménye. Bízom benne, hogy a szombati „El Clásico” kisegíti említetteket a gödörből.

Nagy baj azért természetesen nincs, hisz ha szombaton az első félidőben Fortuna picit minket támogatott volna vagy ha jobban figyelünk a helyzetkihasználásra, könnyen jöhetett volna egy újabb „gála”. Ehelyett a második játékrészben komoly szenvedést éltünk át, aminek a konkrét okát még nem tudtam megfejteni, hiszen a félidei nyugtatásom ellenére egyre kapkodóbbá váltunk, olyannyira, hogy még a győzelem is veszélyben forgott egy pillanatra.

- Hogyan tekintesz a hétvégi csata elé? Mik az elvárások a hátralévő őszi fordulókra?

-  A Gádoros elleni ütközeten mindenképp három ponttal számolok. A lelkesedés döntő lesz, de úgy érzem, hogy csapatként jobbak vagyunk, talán többet is edzettünk, így remélhetőleg sikerül egy hasonló 90 percet domborítani, mint négy évvel ezelőtt, amikor szintén nagy várakozással tekintett a rangadó elé mindkét együttes.
A hátralévő meccseken hét ponttal már teljesen elégedett lennék, hisz ismerjük az Orosházát, tudjuk, milyen jó játékosaik vannak – ennek ellenére nem feltartott kézzel érkezünk majd természetesen, a kilenc pont is benne lehet éppen, de ahhoz mindenkinek rá kell még tenni egy lapáttal.

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés