- Másfél héttel a záró forduló után mik az első gondolatok, amik eszedbe jutnak a szezon kapcsán?

- Mindenek előtt a hatalmas boldogság dominál, mert – ahogy ezt már többször említettem – tavaly nyáron kissé félve vágtam bele a munkába. Egy bő éve már kívülállóként is úgy ítéltem meg, hogy egy, az előzőnél komolyabban dolgozó vezetőség állt össze, ez örömteli volt, ahogy a megkeresésük is, az pedig egy plusz lökést adott, hogy édesapám is csatlakozott az egyesülethez szakosztályvezetőként. Egyébként csak dicsérni tudom a vezetők munkáját, végig fenntartották a magas színvonalat, minden feltételt biztosítottak a csapat számára, ők is óriási segítség voltak a munkánkban. Az eredeti terveink közt egy jó, egységes közösség összehozása szerepelt, de az őszi eredményekből már következtethettünk arra, hogy a bajnoki címért fogunk harcolni, utána pedig már csalódás is lett volna, ha nem jutunk fel – hiába voltak pletykák már idény végéhez közeledve az átszervezésről, így, bajnokként sokkal édesebb a gyümölcs. Még azt is mondanám, hogy erőn felül teljesített a társaság, akiket egyébként tényleg sikerült egy jó közösséggé kovácsolni. Első éves edzőként többet nem kívánhattam volna, persze elég magasra is került a léc ezzel, de annál nagyobb bajom/bajunk ne legyen, mint hogy ezt próbáljuk valami módon átugrani. A bőven NB-s szintű (tehát a mienknél sokkal jobb) feltételekkel rendelkező Orosháza megelőzése óriási fegyvertény.

- Milyen konkrét momentumokat emelnél ki a 2016/2017-es idényről?

- Elsőként egy adott dolgot, az edzéslátogatottságot említeném meg, az évad során szinte végig maximálisan elégedett lehettem ilyen téren, tíz alá majdhogynem sosem csökkent a létszám, ez pedig alap ahhoz, hogy minőségi munkát lehessen végezni – több helyen rá is csodálkoztak arra, hogy ilyen szinten így készülünk fel a meccsekre.
A mérkőzések közül elsőként a nyitófordulóbeli bánhegyesi meccset említeném, ahol sokkal nehezebb csatára számítottunk, jót tett az önbizalmunknak a sima siker. Az őszi, gádorosi derbi volt az, ami először összehozta a fiúkat, majd az orosházi 90 perc is sokat jelentett, mert bár a végén csalódnunk kellett, azért nagy lelkierőről tettünk tanúbizonyságot az emberhátrányban való talpra állással. Tavasszal már azért teljesen más szituációban találtuk magunkat, mert bár az Orosházát tartották esélyesebbnek a bajnoki címre, azért nekünk is plusz teher volt őket üldözni úgy, hogy nem volt hibázási lehetőségünk. Ez más lélektani helyzetet is jelentett, ebből jöhetett ki pár negatívum is, mint például a Gerendás elleni utolsó negyed óra, amit eddigi edzői pályafutásom mélypontjának tartok – ha Plesovszki Pali ott nem véd úgy, ahogy, könnyen lehet, hogy buktuk volna a három pontot, és ezzel a aranyérmet is. Kaszepert még a rossz emlékek közé sorolnám, Tótkomlóst viszont egyértelműen a pozitív tartományba helyezem, ott éreztem azt, hogy megfordult a tavaszunk a mérkőzéshez való kitűnő hozzáállással. Természetesen a Gádoros ellen lejátszott hazai rangadó is ide kívánkozik a presztízs miatt, a legnagyobb élmény viszont kétségkívül az OMTK-ULE csapatával vívott csata, ami szerintem a majd’ 600 néző mellett a mi játékosainknak is óriási, hetekig tartó emocionális töltetet jelentett.

- Személy szerint kit hogyan értékelnél a csapatból?

- Ugyebár az alapvetés, hogy ezt nem illik nyilvánosság előtt elemezni, így a bővebb értékelésnek az öltözőn belül kell maradnia - néhány szóból azért baj nem származhat. Ahogy sokszor elmondtam, a fiatalok hozzáállása majdhogynem hiba nélküli volt, egyedül Oláh Attilánál érzem, hogy sokkal többet kihozhatna magából már most is, tőle lényegesen többet várok ezért a későbbiekben. Simon Laci felépülésével nagyot erősödtünk tavaszra, ugyanígy a kissé fekete bárányként kezelt Maglóczki egy nagyon jó őszt futott, majd a piros lapja - amit nagyon sajnálok még mindig - miatt kissé visszaesett, de csereként is, csepp sértődés nélkül tette a dolgát, és sokat segített a brigádnak az utóbbi időben. Természetesen Vincze Alex mellett nem mehetünk el szó nélkül, 42 gólt rúgni bármilyen osztályban megsüvegelendő tett, emellett távolról is járt edzésre, amikor csak ideje engedte, több szempontból is óriási segítség volt nekünk. Trenka Pisti tavalyi gólkirályi címe után most 28 találatot szorgoskodott össze, ez szintén nagy dolog, ahogy a mentalitása is, egy szava sem volt akkor, amikor esetleg kevesebb játéklehetőséghez jutott. Éves szinten a legkiegyensúlyozottabb teljesítményt Hatfaludy Laci nyújtotta, de ugyanígy Aszalos Gabira, Godár Gyurira, Horvát Tónira és Szilágyi Henrikre sem lehet panaszom, Balogh Gyulának és Kecskeméti Sanyinak pedig több kiemelkedő produktuma is akadt. Sajnálatos, hogy Baki Norbi „lemorzsolódott”, valamint hogy Pekár Palinak a szezon második fele nem igazán jött össze, de az ilyen bárkivel előfordul, ugyanúgy számítok rá a későbbiekben is, mivel nem hozzáállásbeli problémák voltak nála.
Az ifjúsági korúakra visszatérve: rajtuk biztos meg fog látszani jövőre, hogy ezt az évet már a nagyok közt töltötték, Zábrák Zoli például már csaknem alapember lett, de a többiek is sok lehetőséget kaptak. Márk Ádám hazatérésének örültünk télen, de úgy érzem, belőle sokkal többet ki tudunk hozni - hiszem, hogy egy osztállyal feljebb, „játszósabb” csapatok ellen, több területtel, sokkal jobban ki fog jönni a technikai tudása.

- Lehet –e tudni terveket, esetleg konkrétumokat a nyári történésekkel kapcsolatban?

- A vasárnapi éremátadóval lezárjuk ezt a csodálatos évet – az biztosan nagy élmény lesz, öt évvel ezelőtt már sokan átélhettük. Sok pihenőre nincs lehetőség sajnos, ugyanis előreláthatólag augusztus 12-én kezdődik a bajnokság, előtte 5-én pedig már lesz Magyar kupa (országos), amibe idén minden valószínűség szerint benevezünk, és megpróbálunk menni egy-két fordulót. 
Július 6-án, szerdán kezdődik a felkészülési időszak, ahol is a télen történtekhez hasonlóan szeretnénk sok edzőmeccset játszani, ugyanis azt vallom – és a csapat is vevő erre -, hogy az a legjobb edzés. A kupameccsig négy és fél hetünk lesz, ez alatt a világot nem lehet megváltani, és ugyebár köztudottan ez az alapozás kevésbé kemény is, mint a januári-februári.
Trenka István biztosan, Hatfaludy László valószínűleg abbahagyja, bízom benne, hogy rajtuk kívül több távozó nem lesz. Létszámban szinte megvagyunk még így is, de minőségben erősödnünk kell, főleg támadó posztokon, Nagy Szabolcs Dávid leigazolása most is napirenden van természetesen, reméljük, most sikerül őt hazahoznunk, illetve egy-két orosházi futballistával is voltak puhatolózó beszélgetések. Két-három játékost szeretnénk igazolni összesen.

- Mindezek fényében (még a sorsolás előtt) milyen célokat fogalmazol meg egy osztállyal feljebb?

- A lehetséges csoportokat nézegetve úgy tűnik, hogy az Orosháza és a Kevermes idén is riválisunk lehet, de egyelőre még annyira képlékeny a helyzet, hogy a konkrét helyzetelemzéssel megvárnám a július 6-i nevezési határidőt és a csoportbeosztást. Annyi biztos, hogy a megyei másodosztályban is szeretnénk jelentős szerepet betölteni, ami nyilván nem azt jelenti, hogy azonnal újabb osztályt kell lépnünk, de mindenképp a tabella felső részében szeretnénk végezni.

- Mik a terveid a csapattal a közeli illetve távoli jövőben? Edzői pályádon mennyire tekintesz előre?

- Azt már most megtapasztaltam, szellemileg mennyire fárasztóak a mérkőzések, de az első év olyan lökést adott, ami remélhetőleg minimum tíz évre elegendő energiát biztosít a munkához. Azt vallom, hogy ezt a szakmát csakis szívvel-lélekkel lehet csinálni, másképp nem működik a dolog. Bízom benne, hogy a Szénással három éven belül el tudunk jutni a megye egyig, szeretnék is maradni, amivel talán nem is lesz gond, mivel a vezetők részéről is érzem a bizalmat. Elsődleges tervem a B licensz megszerzése, akár még tovább is mennék, de egyelőre ennyi is bőven elég lesz.

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés