- Lassan másfél év telt el elnöki szerepvállalásod óta, mik az első gondolatok, amik eszedbe jutnak a mögöttünk hagyott időszakról?

- Először ugye vezetőségi tagként funkcionáltam az előző „garnitúrában”, akkor még nem az elnökség volt a fő célom, csupán az, hogy a gyerekeket, az utánpótlást támogassuk, illetve ennek kérdését előremozdítsuk.  Mondhatni, ezek után egyszer csak belecsöppentem az egész jelenlegi szituációba és felállásba. Nagyon örültem neki, hogy mellém olyan emberek kerültek, akik teljes szívvel és odaadással dolgoznak a falu sportéletéért, és a saját érdekeiket egy pillanatig sem nézik, legyen szó bármilyen egyesületi témáról. A tavalyi megalakulás óta azon munkálkodunk, hogy az egyesület újra virágzó képet mutasson, illetve sikerekben gazdag legyen mind utánpótlás, mind felnőtt szinten.

- Megterhelő –e számodra az elnöki teendők mellett az U16-osok edzőjének is lenni? Hogyan értékeled a serdülő idényét és a megszerzett bronzérmet?

- Ez egy érdekes kérdés, hisz az egész szezon úgy indult tavaly nyáron, hogy én voltam az ifi és a serdülő edzője is, mivel még akkor nem volt Horváth Zsolt, aki jelenleg gondnoki és edzői teendőket is ellát. Szerencsére később ő is csatlakozott hozzánk, így sok terhet levett a vállamról - először felváltva edzettük a srácokat, majd a versenyidőszakban szinte egyedül ő tartotta a tréningeket, mivel a két csapat közti rengeteg átfedés és az iskolai elfoglaltságok miatt ez tűnt a leginkább kézenfekvő megoldásnak. Én is részt vettem sok foglalkozáson, de amikor nem voltam ott, akkor sem aggódtam, mivel Zsoltban maximálisan megbízom emberileg és szakmailag egyaránt – remek felkészítést kaptak a gyerekek a mérkőzésekre. A fele csapatom eggyel feljebb is futballozik, a többi sráccal kapcsolatban azt gondoltam, adódhatnak problémák az idősebbekkel való összecsiszolódás terén, szerencsére ennél nagyobbat nem is tévedhettem volna: egy nagy baráti közösség jött össze, ez pedig ritka jelenség ilyen korkülönbségek esetében, az idősek elfogadták és támogatták a legfiatalabbakat is.
A mérkőzéseken egy nagy problémát éreztem: vesztett állásból még nem tudunk felállni. Nincs meg még egyelőre az a lelki plusz és hit, ami ezt a dolgot előre billenthetné, de az idősebbeknél már ott a pozitív példa, az ott játszóktól lehet ellesni bizonyos dolgokat ilyen tekintetben.  Egyértelműen ezt érzem a harmadik hely okának, tehát a kapott gólokra való reagálás még nem az igazi, ha azokat a szituációkat jobban kezeljük, ebből egy sokkal fényesebb érem is kijöhetett volna. Nagy probléma ebből persze nincs, hisz ebben a korosztályban nem az eredménycentrikusság a legfőbb irányvonal, hanem hogy fejlesszük, neveljük az ifjoncokat a focipályafutásuk későbbi szakaszára. A dobogót mindazonáltal nagyon-nagyon megérdemeljük, de mint említettem, azt is hiszem, hogy ez az érem könnyedén lehetett volna "aranyosabb" is.

- Regnálásod első teljes idénye alatt két első és egy harmadik hely jött össze. Mik voltak ennek a rendkívül sikeres évnek a legfontosabb tényezői?

- Az egyik (ha nem a) legfontosabb tényező Boér Ernő személye volt, óriásit nyertünk azzal, hogy ő is csatlakozott az egyesülethez szakosztályvezetőként – az országban mindenhol szükség lenne azokra az értékekre, amiket ő képvisel.  Mindig nagy elánnal vetette magát a teendőkbe, továbbá a csapatok minden kis és nagyobb problémájára megoldást talált edzőmeccsek lekötésétől a közösségi programok megszervezéséig, és így vagy úgy, de mindhárom korosztály érmében szerepet vállalt, tehát csak dicséret illetheti az ő munkáját.
Fontos megemlíteni továbbá a már szóba hozott új vezetőséget, egytől egyig az összes tag sokat tett a háttérben a sikerekért, beleértve a már korábban lemondott Nagy Attilát is. Azt vallom, a mi közösségünk is egy kis csapat, és úgy lehet legkönnyebben boldogulni, ha mindenki egyfelé húz, és teljes odaadással teszi a dolgát. Ugrattak engem a játékosok az érmek számával, de ez az egész közös érdem, az elnöktől kezdve a szakosztályvezetőn, tagokon és edzőkön át egészen a Nagyszénás SE körül ténykedő emberekig mindenki sokat tett azért, hogy 2016/2017 így végződjön. Példaként téged is említhetlek itt, bármikor megkértünk egy kis szívességre, te megtetted, és hát a gyerekek számára is mindig nagy motiváció egy szépen leírt cikkben megjelenni mondjuk a Facebook-oldalon. Az ilyesmik miatt mondom, hogy ti is a csapathoz tartoztok, csak értelemszerűen más a funkciótok, mint a játékosoknak.

- Mi a hitvallásod edzőként a játékosaidra és elnökként az egyesületre nézve?

- Nem tartottam magam nagy futballistának, de ha valamiért, akkor a megalkuvást nem tűrő, utolsó pillanatig küzdő mentalitásomért biztosan kedveltek anno, és ezt a fajta hozzáállást próbálom manapság beleplántálni a játékosokba. Nagyon nagy akaraterőm van, ha meg akarok valamit valósítani, azt meg is fogom, és azokból a harcokból, amiket az életben a feleségemmel közösen megvívunk, sokat merítek, illetve tapasztalatként hasznosítok a sport területén is. Alapvetően azért reális célokat tűzök ki magam elé, de mindig igyekszem magasabbra jutni, illetve kihozni az aktuális lehetőségekből a lehető legtöbbet.
Vezetői pozícióban először is információkat gyűjtöttem, illetve tanácsokat kértem különböző helyekről, például meghallgattam néhány hasonló poszton lévő volt játékostársat és ellenfelet, milyen lépésekkel is lehet a klub szekerét előremozdítani. Biztosan voltak rossz döntéseim is, de az, hogy most itt tartunk, azt hiszem mindenképp engem és a vezetőséget igazol. Amikor tavaly ezt elkezdtük, voltak bizonyos személyi változtatások, de az akkor távozott embereknek nem záródott be a kapu, el tudom képzelni, hogy a későbbiekben tudunk majd együtt dolgozni. Ez egy sport, aminek bizony megvan a maga pozitív és negatív oldala – én is voltam sokszor rossz helyzetben pályafutásom során, de mindig is azt vallottam, hogy ha esetleg „cserepadra tesznek”, kettőzött erővel kell küzdenem azért, hogy "visszakerüljek a kezdőbe".

- Mik a publikus tervek a közeli és a távoli jövőre nézve? 

- A legfontosabb, hogy a legutóbb beadott, sikeresnek tűnő pályázatokkal a pálya környékét szeretnénk kicsit átalakítani. Először is szeretnénk egy új kerítést felállítani, aminek egy részét mozgathatóra tervezzük, ezáltal többféle rendezvényt tudunk majd a sporttelep környékén lebonyolítani. A másik dolog egy 22x42 méteres műfüves pálya lenne, ami megint csak az utánpótlás szempontjából, illetve a téli időszakban történő edzések megoldásában lenne nagy segítség.
Bár igazából azzal a résszel nem én rendelkezem, de mostanság kerestek már meg azzal, hogy lehet –e a pálya mellett szalonnát sütni, majd utána felmenni kicsit a focizgatni. Az ilyesmi nagyon jóleső érzéssel tölt el, mert ha már valaki oda szervez akár családi, akár bármilyen rendezvényt, már kicsit azzal is sportol, hát még ha közben mozog is. Természetesen amennyiben a locsolás és egyéb munkálatok engedik, azonnal igent mondok az ilyen, egyre szaporodó felkérésekre, és remélem, ez a tendencia továbbra is fennáll majd. Ebből a szempontból is jó lenne a már említett műfüves pálya megvalósulása, azt gondolom, Nagyszénás sportélete még jobban fellendülne a felhúzását követően.
Az infrastruktúra fejlődésével együtt a nézőszám növekedését is várom, nagy élmény volt az OMTK-ULE elleni majd’ 600 fős tömeg. És ha már nézők! A Puskás Stadionból kapott székek még a nyár folyamán felszerelésre kerülnek, eddig időhiány miatt nem valósult ez meg, holott egy pár hónapja már a birtokunkban vannak. Több szakemberrel is beszéltünk már, ugyanis a felfogatások miatt ez egy másfajta lelátót igényel majd, mint a jelenleg már meglévő – ezzel kapcsolatban is folynak a tárgyalások. Ennek a 90 darab ülőhelynek egy jó, fix helyet is szeretnénk találni, egyelőre még az sem eldöntött, hova is lesznek rakva ezek az egyébként fehér színű, konkrét történelemmel rendelkező székek.
A játékoskeretben kisebb változások várhatók, szinte biztosra vehetjük Nagy Szabolcs Dávid érkezését, de további játékosokkal is tárgyalunk az esetleges nagyszénási folytatásról.
Visszavonulóink közül Trenka Istvánnal nem szeretném, hogy megszakadjon a kapcsolat, szerepet szánnék neki utánpótlásedzőként is, jó példa lehetne a fiatalok számára - meglátjuk, mit is szól majd a felkéréshez. Rengeteg tehetséges fiatalunk van, Burján Ferenc illetve jómagam mellé keresek még embert a legkisebbek mellé.
 

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés