"Egy kissé félve, de kimondhatjuk, hogy cél a bajnoki cím, ettől függetlenül azt mondom, erőn felül teljesítettünk. Ez a félszezon, de még inkább 2017-es naptári év egy óriási dolog volt, egy ilyen, veretlenül megvívott időszak nagyon ritka, és alighanem megismételhetetlen is a Nagyszénás SE életében. Voltak már községünknek jobb csapatai is, de erre ők sem voltak képesek – és ez független attól, hogy milyen szinten van manapság a futball, ez a szereplés bárhol, bármilyen osztályban kirívó, és elismerést érdemlő.
Az aranyéremért folytatott versenyfutást háromcsapatosnak gondolom, bár egy-két kósza hírből arra következtethetünk, hogy - az Újkígyós vélhető meggyengülése miatt - a verseny kétszereplősre fog szűkülni. Azt hangsúlyoznám, hogy a sok mendemonda és valótlan pletyka ellenére feltételekben, körülményekben, anyagi lehetőségekben egyszerűen nem tudunk az ULE-val vetekedni. Erre egy jó példa, hogy a Mezőmegyer elleni meccs előtti utolsó edzés a kistornateremben volt, ami kvázi egy nagyobb szobának felel meg. Olyan csapattal felvenni a harcot, aminek két élőfüves, egy műfüves és még sorolhatnám milyen pályái illetve egyéb pluszlehetőségei vannak, úgy gondolom, majdhogynem lehetetlen. Ebből a szempontból is értettem azt, hogy csapatom felülmúlta a várakozásokat, és ekképp nem is lehet konkrét elvárás az első helyezés, persze természetesen nagyon boldog lennék, ha végül összejönne – hasonló körülmények esetén nyilván más lenne a helyzet, de jelenleg nem mondhatjuk ki, hogy ettől a csapattól el kell várni a bajnoki címet."  - kezdte értékelését a mester.

"Az első tizenegy, győztesen megvívott meccs felemelő érzés volt, azon belül is az OMTK-ULE elleni győzelem okozta a legnagyobb örömöt. A pár hónappal azelőtti katartikus élmények után újra szép nézőszám előtt léphettünk pályára, és játékosaim olyan éretten futballoztak, amit én még nem is vártam volna el a jelenlegi társaságtól, hisz nyáron is jöttek új játékosok, és még viszonylag korai szakaszban találkoztunk az orosháziakkal. Ehhez képest a megyei első osztály szintjét megütő focit produkáltunk, és ki merem jelenteni, hogy azon a találkozón lefociztuk a vendégeket.
Negatív élménynek a mezőkovácsházi vendégjátékot mondanám, de azt is inkább amiatt, amilyen kerettel el kellett utaznunk (például Hatfaludy Lászlót is reaktiválni kényszerültünk). Ilyen sérüléshullám ritkán fordul elő egy csapat életében, Simon Laci és Horvát Tóni ugye sok időre kiestek, de mellettük volt több kulcsembernek is két-három fordulós pauza, ez pedig bármilyen együttest megviselne. A Battonya látogatása is megemlíthető itt, sajnos akkor egy bizonyos szint alatt teljesítettünk, amit szomorúsággal töltött el, sokkal könnyebb mérkőzésünk is lehetett volna aznap a megszokott játékunkkal – ettől függetlenül ott sem éreztem, hogy veszélyben lenne a három pontunk."  - a legemlékezetesebb momentumokról.

"Újra megjegyezném, hogy a fiatal játékosainkkal maradéktalanul elégedett vagyok. A megszokott mag kissé kibővült, nagyon örültem neki, hogy az ősz végén két-három új arc is feltűnt az edzéseinken Horváth Zsolt csapatából, úgy láttam, ők is élvezték, hogy köztünk lehetnek. Szerencsére az U19-es csapatunk is jól áll: kicsit félve tekintettünk a kiemelt bajnokságban való szereplésre, de a dobogóközeli ötödik helyezéssel talán felül is múlták a fiúk a várakozásokat, kis szerencsével pedig már most érmes helyen állhatnának.
István Norbert szerepvállalása kapusedzőként szintén nagy öröm számomra – azt még megye egyben is kevés csapat mondhatja el magáról, hogy ilyen pozícióban van embere. Óriási segítség ő nekem, nagy terhet vesz le a vállamról, mert így nem kell a kapusok munkáját összehangolni a mezőnyjátékosokkal, ekképp egyik nem megy a másik rovására. Norbi munkája egyébként a kapott gólok számában (17 meccsen 14 találat) is megmutatkozik, és szerencsére a két portásunkra sem lehet rossz szavam ilyen tekintetben.
Bár a bővebb értékelés öltözőn belül marad, de pozitív irányban Godár Gyurit mindenképp kiemelném, mint aki a leginkább kiegyensúlyozott teljesítményt nyújtotta hétről hétre, plusz Nagy Szabolcs Dávidot említeném még meg, ő a 15 gólja mellett biztosan kiosztott ugyanennyi gólpasszt is, nélküle valószínűleg nem jött volna össze ez a szép szereplés. " - ejtett szót a további pozitívumokról.

Ha azt veszem, hogy ősszel egy tökéletes Nagyszénás SE 100%-ot teljesített volna minden téren, akkor mi olyan 70 és 80 % között mozogtunk. Ide értem azt a néhány gyengébb felfogással lejátszott találkozót, az edzéseket és azok látogatottságát, ezeken mind lehetne még javítani a későbbiekben.
Egy tévhitet el szeretnék oszlatni: nem a pénz miatt van ilyen csapat községünkben, hiába szeretné – emiatt vagy sem, nem tudom – mindenki a Szénást megverni, ahogy említettem, az osztályunkban is van minimum egy, sokkal jobb lehetőségekkel rendelkező egyesület. Itt nem az anyagiak miatt van remek gárda, hanem például azért, mert adott egy jó közösség (ami a megyei foci egyik pillére), és ez akár 50-60%-ban is lehet a jó szereplés alapja. Ehhez jönnek még az egyéb tényezők, és hiába nincs okom alapvetően a panaszra, azért érdemes lett volna a negatív hangoknak látni a késő őszi edzéseinket azon a pályának nehezen nevezhető helyen. Félreértés ne essék, vezetőinkkel teljesen elégedett vagyok, abszolút kihozzák a maximumot a rendelkezésre álló forrásokból, az ő kezük is vastagon benne van abban, hogy most egy jó gárda, megfelelő körülmények között működik Nagyszénáson.
Ha 2018-ban valóban megépül, a műfüves pálya még egy nagyon nagyot lendíthet az egész egyesület helyzetén, és még inkább fel tudjuk majd venni a versenyt a komolyabb lehetőségekkel rendelkező csapatokkal. - folytatta az elemzést.

"Először is leszögezném, hogy a nyári igazolásaink nagyon jól sikerültek, mindegyik érkezőnkkel elégedett voltam. A mostaniról még nehéz mit mondani a friss élmények miatt, azt valószínűsítem, hogy távozó nem lesz, ilyen szándékot eddig senki nem nyilvánított ki. Az tudvalévő, hogy télen nagyon nehéz igazolni (tavaly meg is tapasztalhattuk Nagy Szabolcs Dáviddal kapcsolatban), de ettől függetlenül egy bal lábas játékost mindenképp szeretnénk hozni, ugyanis annak totálisan híján voltunk az ősz folyamán, ez pedig azért ritkaságnak számít, és hátrányunk is származott belőle. Bár Makra Zsolti nagy segítség volt – és remélem, tavasszal is rendelkezésünkre tud majd állni több alkalommal - , a hátsó régió tartós sérültjei (Horvát, Simon) miatt egy védő érkezésének is örülnék. Más alapvetően nincs tervben, de természetesen ha valaki bejelentkezik, akire azt mondom, hogy erősítés lehet, azt szívesen fogadjuk." - az átigazolásokról részletesen.

"Már előtte is tudtam, de az eddigi másfél év folyamán meg is bizonyosodhattam róla, hogy az edzői szakma nem egy egyszerű valami. Játékosként sokkal könnyebb az ember dolga, ott is integrálódni kell a közösségbe, de el tud vinni magával a csapat akár edzésről, akár meccsről van szó, de egy tréner felelőssége sokkal nagyobb, és ez már magában foglalja a komolyabb nyomást.
Nehéz azért magát megítélni az embernek úgy, hogy ne tűnjön sem nagyképűnek, sem pedig álszerénynek. Azt gondolom, ehhez a szinthez megvan a megfelelő szakmai tudásom - a húsz év megyei szinten való futball azért egy jó alapot szolgáltatott ehhez - , a pedagógiai érzékem talán rendben van a játékosok visszajelzései alapján, plusz eleddig nagy konfliktusom senkivel sem akadt.
Testvérem azon jelmondatával, miszerint „Egy edzőnek napról napra meg kell újulni.” maximálisan egyet tudok érteni, ezt egyszerűen nem lehet másképp csinálni. Ha bizonyos sablonok mentén tenném a dolgom, ugyanolyan edzéseket vezényelnék hétről hétre, egy idő után belefásulna mindenki, és elveszne a kohézió, a szikra az edző és csapata között, röviden: a sikerek egyik kulcsa. Éppen ezek miatt próbálok én is minden egyes nap új dolgokat tanulni, Gabitól, az internetről, bárhonnan merítek ehhez ötleteket, a lényeg a fejlődés szón van. Előbbinél persze nem úgy kell érteni, hogy egy NB-s, profi edzéstervezetet egy az egyben átveszek, muszáj módosításokat végezni, ugyanis itt a létszám mindig kérdéses ilyen-olyan dolgok miatt még az adott foglalkozás reggelén is – ez az egyik legnagyobb nehézség számunkra megyei szinten. Furcsa dolog, de azoknak a trénereknek könnyebb a dolga, akik esetleg rendszeresen öt-nyolc főnek tartják az edzéseket, nagyobb létszám esetén már figyelni kell a változatosságra, a minél kevesebb száraz futásra, ezáltal ugye a sok játékos, labdás gyakorlat elvégeztetésére is. A fiatal és idősebb játékosok között is érdemes olykor különbséget tenni, bizonyos esetekben például nem lehet annyira terhelni a bőven harminc feletti játékosokat." - az új "szakmában" átélt friss élményekről.

"Az egész játékospályafutásomra jellemző győzni akarást sosem szeretném elveszíteni, sőt, meg is követelem ugyanezt játékosaimtól: például ha egy-egy mérkőzés esetleg korábban eldőlt, mindig próbáltam tovább hajszolni a fiúkat, hogy lőjünk minél több gólt, mert ez a mentalitás visz előre.
Fejlődnöm leginkább higgadtságban kell, bizonyos játékszituációknál, esetleg érthetetlen játékvezetői ítéleteknél sokszor fordul elő, hogy nehezen türtőztetem magam.
A B licenszes tanfolyam elkezdése idén még nem jött össze, de mindenképp szeretném a közeljövőben elvégezni, ugyanis az ott tanult, tapasztalt és más edzőktől hallott dolgok mind javamra válhatnak, illetve eleve hasznos a papír ahhoz, hogy komolyabb szinten tudjunk dolgozni." - erényéről és hiányosságáról, valamint a közeljövő egyik tervéről.

"A felkészülés a január 15-ével kezdődő héten indul, az edzőmeccseket pedig igyekeztünk úgy intézni a február 24-i, műfüvön lejátszandó rangadó miatt, hogy az említett borítás legyen előtérben. Bízom benne, hogy ezt a hat hetet kellőképp meg tudjuk tölteni tartalommal, és tisztességesen fel tudunk készülni a tavasszal előttünk álló feladatokra." - zárta mondandóját a vezetőedző.

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés